Az első pár foglalkozás témája a versenymotor javítás és karbantartás alapismereteiről szólt.

Főbb témakörök:

- Adatrögzítés
- Szerszámok használata
- Segédanyagok használata
- Kenőanyagok feladata, és tulajdonságai
- Tüzelőanyagok
- Általánosan a szét-, összeszerelésről

Az adatok rögzítése rendkívüli jelentőséggel bír a versenysportban. Gondolok itt a futóművek beállításaira (húzó- és nyomófokozati csillapítás, villaszög, utánfutás, tengelytáv), az adott pályán használt szekunder áttételre, guminyomásra, hőmérsékletre, légnyomásra, használt főfúvóka méretre, különböző beállításokkal futott köridőkre, és egyéb motorbeállítást befolyásoló külső tényezőkre.

A szerszámok használatáról annyit kell tudni, hogy minden esetben az adott alkatrész szereléséhez szükséges szerszámot használjuk, hogy a munkánkkal minél kevesebb kárt okozzunk az alkatrészben, vagy épp a szerszámban. Kerülendő villáskulcs használata kis felületi felfekvése miatt, valamint a racsnis hajtószárak csavarlazításra való használata, mivel nem lehet tudni, hogy a csavar mennyire van meghúzva, és mennyire rágott össze a menettel. Speciális szerszámokat igénylő helyeken a célszerszám használata kötelező.

A segédanyagok megválasztása nem jelentéktelenebb, mint a jó kenőanyag-, vagy szerszámhasználat. Ehhez a témához többnyire a ápoló- és tisztítóanyagok, menetrögzítő ragasztók, valamint a tömítőanyagok taroznak. Lényeg, hogy jó minőséget használjunk, ez fokozottan igaz a tömítőanyagokra, mivel a rosszul alkalmazott, rossz minőségű tömítőanyag akár a motor megállásához is vezethet. Ez a jelenség többnyire a rosszul alkalmazott szilikongumi alapú tömítőanyagok következménye.

A motor legfontosabb kenőanyaga a kenőolaj, melynek feladata a motor forgó-mozgó alkatrészeinek kenése, hűtése, tisztítása, korróziótól való megvédése, és a motor tömítése. Az olajon található jelölés fontos információkat tudathat velünk, ilyen a viszkozitás, és az olaj hőmérséklettűrése mind negatív, ill. pozitív irányba. A kenőolajok hosszú molekulaláncokból épülnek fel, ennek köszönhetik rugalmasságukat, és jó kenőképességüket. Működés közben ezek a molekulaszerkezetek nyíródnak, darabolódnak - ezt nevezik úgy, hogy „összetörik az olaj”, ami leginkább a lengéscsillapító olajakra jellemző.

Az üzemanyagok fontos jellemzője a nyomástűrés, avagy oktánszám. Az üzemanyag tartalmazhat még oxigént is oldott állapotban, ami elméletiekben segíthetne, de gyakorlatban nem okoz észlelhető változást. A régen az oktánszám megemelését ólomvegyületek hozzáadásával oldották meg. Mivel az ólom, mint fém, jó önkenő képességgel rendelkezik, a vegyületei segíthetnek a motorunk hengerének kenésében is. Magas oktánszámú ólmozott üzemanyagot már többnyire csak a repülőgépiparban használnak. Motorkerékpárban a környezetvédelmi előírások szerint nem használható. A mai tüzelőanyagok adalékolása szigorú környezetvédelmi szabályok betartása mellett történik. Az oktánszám megállapításának etalonja az „iso-oktán”, melynek 100 az értéke.

A szétszerelés önmagában nem egy nagy tudomány, mert mindenki szét tud szedni mindent, ha akar, csak nem biztos, hogy össze is tudja rakni megfelelően. Ezért, hogy a dolgunkat megkönnyítsük a szétszerelést az alkatrészeket csoportosítjuk, közben keressük az esetleges hibákat, és törekszünk az egyes alkatrészek működésének megértésére. Mind a szét-, mind az összeszerelés a gyári utasítások szerint történik, még akkor is ha esetlegesen már valamit átalakítottunk a motoron.